Az Értelmes Biológiai Különprogram lefutása a bélrendszerben
(Vékonybél, vastagbél, szigma, végbél)

A bélrenszer a belső csíralemez (entoderma) eredetű, irányítása az agytörzsben történik, és a konfliktus aktív fázisban kompakt, adenoid sejttípusú daganatot növekedés figyelhető meg.
Az agytörzs irányította adenokarcinómák mindig akkor keletkeznek, amikor egy falatot nem vagyunk képesek bekebelezni, lenyelni, megemészteni, vagy eltávolítani. Ezek a konfliktusok fejlődéstörténeti szempontból, mint ősi konfliktusok, az embereknél és az állatoknál tulajdonképpen analógiát mutatnak. Az állat ezeket a biológiai konfliktusokat legtöbbször még valóságosan megéli, érzi. Mi emberek azonban gyakran transzponáljuk (átültetjük), úgy szólván műveljük, termesztjük, azt is mondhatnánk, hogy már csaknem paranoid módon. Mert sok mindent, amit ha elveszítünk - egy csomag részvény, egy húszezer forintos bankjegy, vagy egy meghiúsult üzlet - biológiailag falat konfliktusnak élünk meg. Természetes összefüggésben egy csomag papír teljesen értéktelen volna.

Az állatok számára egy falat, amit nem tudnak lenyelni, vagy megemészteni, az valóban egy darab táplálék. Pl.: Ha egy állat egyben mohón lenyel egy csontdarabot, a csontdarab keresztben megáll a bélrendszerében, és nem tud előre vagy hátra mozdulni – ez egy valóságos megemészthetetlen konfliktus. Az állat kólikában szenved. A kólikával, ami a DHS (konfliktus sokk), elindul az Értelmes Biológiai Különprogram. Ez a különprogram gondoskodik arról, hogy ettől a falattól száj irányában (proximálisan, egy folyónál azt mondanánk, hogy a folyással szemben) egy béldaganat növekedjen, egy karfiolszerűen növő kompakt daganat.

Amíg a konfliktus aktivitás tart, a daganat növekszik. Ezzel egyidejűleg, ugyanúgy szaporodnak a mikobaktériumok (TBC baktériumok) a vérben, amennyiben az egyén szervezetében rendelkezésre áll (a természetben magától értetődően rendelkezésre áll). Olyan mértékben fognak elszaporodni, amennyi a daganat lebontásához szükséges a gyógyulási fázisban.

A daganat, ami a falat előtt növekszik, gondoskodik arról, hogy nagy mennyiségű emésztőnedv termelődjön. Ez az emésztőnedv lebontja a falatot, mintha csak jégkocka oldódna a meleg vízben. Az emésztés addig folytatódik, amíg a csont elég kicsi lesz, hogy tovább haladhasson. Amikor a falat tovább halad, megtörténik a konfliktolízis (a konfliktus megoldása). A daganatnak már nincs funkciója, a mikobaktériumok elsajtosítják, és az eltűnik. A konfliktus történetnek ezzel vége.

Feltehetnénk a kérdést: Mit is jelent az, hogy rosszindulatú? A válasz: Nincs rosszindulatú! A természet mindent jóindulatúan tesz. Egyedül mi vagyunk „rosszindulatúan buták”. Mi tartjuk a mikroorganizmusokat ellenséges seregnek, amelyek ellen az immunrendszernek védekeznie kell.  De ez nem így van. A mikróbák nem az ellenségeink, hanem a barátaink, a segítőink, amelyeket butaságból csaknem kiirtottunk.

Persze nálunk, embereknél ezek az emészthetetlen falatok már nem táplálék falatok, hanem például egy autó, egy ház, örökség, egy befuccsolt üzlet, egy elvesztett per, egy munkahely, vagy hasonlók. De ősi biológiai alapokon ugyanúgy reagálunk, mintha ezek a dolgok még táplálék falatok lennének, amelyek „emészthetetlen biológiai konfliktust” okoznak. Pl. bélráknál: csúnya emészthetetlen harag (vastagbél), csúnya alattomos, aljas „szar-konfliktus” (végbél), vagy ocsmány, általános szar-konfliktus (szigma). A páciensnek tudnia kell mindezt biológiai nyelvezetre áttenni.

A megértés érdekében szervi manifesztációk összességét az ősi konfliktusokhoz igazodva, fejlődéstörténetileg visszafelé kell nyomon követni.

Pl.: Amikor valakinek, aki már évek óta állandó számokkal lottózott, kihúzták a számait. Teljesen biztos volt benne, hogy megnyerte a lottó főnyereményt. Már meghívta minden barátját és rokonát. A végén a lottózóban „szívélyesen” felhívták a figyelmét, hogy egy lottószámot elírt.
Elképzelhetik: A páciens a falatot (30 000 márka) tulajdonképpen már bekebelezte, mert a saját szelvényét helyesen töltötte ki. A végén a falatot újra ki kell adnia.
A kutyát biztosan nem érdekli 30 ezermárkás, megszagolgatná, és azt mondaná: „ez nem ér semmit”. De egy embernél, aki tudja, hogy mindenfélét megvehetne, ez egy falat, és szájpadlás rákot okoz.
A kutya csak egy olyan valóságos falattól kaphatja meg, amit visszavesznek tőle.
Nem kell sok fantázia hozzá, hogy ezt a lottónyereményt falatként fogja fel, ahogy azt teszi is az ember.

Vagy egy páciens emészthetetlen konfliktust szenved el, mert egy falatot valójában már lenyelt, de azt nem tudja megemészteni. Pl.: Már megvásárolt egy házat, és egyszer csak megállapítják, hogy az adásvételi szerződés érvénytelen, az üzlet füstbe megy, és újra elveszíti a házat.

A páciensnek meg kell tanulnia megtalálni a DHS-t, annak időpontját, és az ahhoz tartozó konfliktus tartalmat. Ezután kellemesen meglepődve látja, hogy teljesen nyilvánvaló rendszer rejlik benne, tehát egyáltalán nem kell többé pánikba esnie, mert saját maga láthatja és értheti nem csak az okokat, hanem a teljes lefutást is. A hipotézis mesék arról, hogy a ráksejtek a még soha meg nem figyelt útjukra kelnének a vérben, és vándorolnának, középkori dogmatizmus. Az, hogy pl. bélrák sejt, ami a bélben karfiolszerűen növekedő kompakt daganatot okoz, éppen a csontokba vándorolna, ahol csontritkulássá változna, egyszerűen őrültség.

Azok, amiket az orvostudomány metasztázisnak tekint, új rákok, új konfliktus sokk következtében, vagyis mindenek előtt iatrogén (kórház ártalom), vagyis az orvosok által kiváltott diagnózis-, vagy prognózis sokkok. Még soha, egyetlen tudós sem tudott megfigyelni rákos betegnél a vérben egyetlen ráksejtet sem, amelyeket akkor találhatna, ha azok a test perifériáján úsznának.

Ha egy páciensnek azt mondják, hogy bélrákja van, és műteni kell, általában két konfliktust szenved:

• mentális támadást a hasa ellen, amiért azt fel kell vágni (az ilyen biológiai konfliktus okozza a mesotheliomát, vagyis a peritoneum(hashártya)-karcinómát),
• és egy önálló májkarcinómát, mégpedig mindig jobb háti oldalon. Ez azt az ősi-biológiai félelmet fejezi ki, hogy nem tud több táplálék a bélen keresztül haladni, mert ott van a daganat. Ez szabályosan ősi félelem az éhezéstől, vagy egy ileus (bélelzáródás) általi éhezéstől, mert a páciens azt képzeli, hogy az étel nem tud már áthaladni.

Ha a diagnózis és a műtét időpontja között eltelik valamennyi idő, a sebész általában pontszerű „metasztázisokat talál a hashártyán. Amennyiben a műtét közel van a májhoz, vagy a műtét után CT-t készíttetnek a májról, soliter májcsomók lesznek láthatók. Egy ilyen pácienst általában inoperábilisnak, gyógyíthatatlannak tartják, reménytelen estről beszélnek. Van erre elég példa. Ezzel szemben mi rendszerszerűen és biológiailag logikusan végig tudjuk követni azt, hogy a páciens iatrogén, a diagnózis és a műtétközlés utáni következménykonfliktust és megbetegedést szenvedett el. Ezt korábban „metasztázisnak” hitték.

Felesleges leírni azt, ami ma oly gyakori, vagyis hogy a sebészek, talán az összefüggésekkel kapcsolatos ismerethiányból, ezeket az önálló májcsomókat kioperálják, és amennyit csak lehet lekaparnak a „peritoneális metasztázisokból. Azt is hiábavaló elképzelni, hogy a beteg a műtétek után azt gondolja: „most már megszabadult a kínjaitól, és az ascites (hasűri folyadékgyülem) a hasával szembeni támadási konfliktus megoldásának, és a gyógyulás kezdetének a jele". A sebészek és onkológusok ezt a vég kezdetének tekintik, mert egyikük sem ismeri a biológiai összefüggéseket.

Ettől kezdve az ördögi kör bezárult, amennyiben ez minden, amit a jövőben a belekkel tenni fogunk, a májkarcinóma recidívát (kiújulást) fog képezni. Vitathatatlan tény, hogy egy második, vagy egy harmadik karcinómával állunk szemben, szemben ennek a ténynek az értékelésével.

Azt a kérdést fogjuk érinteni, hogy mi volt a daganatok értelme eredetileg, illetve még ma is.

A rákok vagy daganatok nem értelmetlenek, ellenkezőleg, nagyon is értelmesek. Amikor a falat már a gyomorban vagy a bélben van, vagyis már lenyeltük, de nem tudjuk megemészteni, mert túl nagy, akkor a szervezet óriási daganatot képez. Ez a daganat azonban nem értelmetlen, hanem emésztősejteket, bélsejteket, egyszeri használatra „eldobható sejteket” tartalmaz, és nagy mennyiségű emésztőnedvet termel, hogy a falat emészthetővé váljon. Pont úgy, ahogy az állatvilágban történik.
Az Új Germán Medicinában lefektette ezeknek az új ismereteknek az alapjait. Mi az értelme, mit kell tenni, pl.: abban az esetben, amikor valóban ileus (bélelzáródás) fenyeget, ahol magától értetődően profilaktikusan megoperálnák a beteget. És mi az, amit már nem kell megtenni, mert a konfliktus megoldás pillanatában a különprogram átkapcsol a gyógyulási fázisba.

Ekkor jönnek a mi derék mikróbáink, jelen esetben a mikobaktériumok (feltéve, ha azok a DHS pillanatában voltak a páciens szervezetében), és elsajtosítják a daganatot, ami esetenként vérzéssel jár. Ha 3 vagy 4 hónap múlva benézünk a belekbe, a daganatok helyén még látunk hegfoltot. Az anyatermészet maga távolította azt el sebészileg, azaz mikróbákkal. Ez a természet sebészete. Ha a páciensnek nincs mikobaktériuma, vele együtt meg kell fontolni, hogy egy kisebb béldaganatot egyáltalán megoperáljanak-e, ha biztosan tudják, hogy a hozzá tartozó konfliktust véglegesen megoldották.

A végbelet érintő tályognál az különleges, hogy itt a tömör, lapos daganat a felső végbél-laphám-nyálkahártya alatt növekszik. Érezhető, de nem látható. Ha ezután a végbélnyálkahártya alatt lévő daganat elsajtosodik, szubmukózás (nyálkahártya alatti) tályog alakul ki. Ezt a tályogot tekintik és nevezik ún. aranyérnek.
A tényleges végbél-„karcinóma” a külső csíralemezhez tartozik (nagyagy), és a konfliktus aktív fázisban nem daganatot képez, hanem fekélyesedést, ami ebben a fázisban ritkán vérzik, de görcsöket és fájdalmat okoz. Ezt általában „aranyeres” fájdalomként értelmezik félre. A konfliktus megoldás után a fekélyesedés vírusok segítségével, duzzanat kíséretében újra feltöltődik.

Amíg az agytörzsi konfliktusoknál nincs szerepe az oldalasságnak, a nagyagyi és kisagyi konfliktusoknál nagy jelentőséggel bír. Ugyanilyen fontos az aktuális hormonális állapot mint, menopausa, fogamzásgátló szedése, stb.
Egy egyszerű tapsteszttel meg tudjuk állapítani az oldalasságot: jobbkezeseknél taps közben a jobb kéz van felül, balkezeseknél fordítva. A balkezeseknél az agy ellenkező oldalát érinti a konfliktus, így az esetükben a végbél-ca helyett gyomor-, vagy epevezeték-fekélyesedés(-ca) alakul ki.

A vékonybél felső része (jejunum) valamint az alsó része (ileum) az agytörzshöz tartozik, tehát a konfliktus alapja ebben az esetben „nem tudom megemészteni a falatot” (emészthetetlen düh), gyakran az éhezési aspektussal kiegészülve.

Az ileum laposan növő daganata esetében a gyógyulási fázisban (Crohn betegségnek is nevezik) vérző nyálkahártya darabok és nyálka lökődik le, és megemésztve a széklettel ürül.

Sok rákot először akkor fedeznek fel, amikor az már a gyógyulási fázisban van, mert a legtöbb panasz akkor jelentkezik. Ide tartoznak a bélrákok is, amelyeket sokszor először akkor ismernek fel, amikor vérezni kezdenek. Így az orvosok a gyógyulási tüneteket a rák tüneteinek tartják.

Most már könnyen megérthetjük, hogy miért nem érhetjük fel ésszel soha a rákok kialakulását, amíg nem értjük meg az összefüggést a biológiai konfliktusprogramok fejlődéstörténeti kialakulásában. Ezért jelentjük ki mindig tudatlanságból, hogy a rák „rosszindulatú”, értelmetlenül terjedő kontrollálatlan esemény, amit senki sem foghat fel.  

Copyright by Dr. med. Ryke Geerd Hamer