Az emlőrák a nők leggyakoribb megbetegedése

Felhívjuk a figyelmet, hogy itt nem tudunk teljes részletességgel
foglalkozni ezzel a témával, ezért az nem teljes.

A nők a gyerekükhöz és a partnerükhöz való kötődés érzetüket túlnyomó részt a mellükben lokalizálják, emiatt az emlő megbetegedései a leggyakoribbak náluk.

Az Új Germán Medicina szerint az emlőráknak két fajtáját különböztetjük meg.

1. Az ún emlőmirigy rák, orvosilag adenoid emlőkarcinómának nevezik, szilárd, kompakt csomó érezhető
2. A tejcsatorna rák, orvosilag intraductális emlőkarcinóma, amelyet a konfliktus aktív fázisban nem lehet tapintani. A páciens legfeljebb enyhe húzódást érezhet a melle lkülönböző részein.
   
   Ezen kívül az emlőt borító bőrön előfordulhat normál bőr karcinóma, ahogy az a test más részein hasonlóan jelenik meg.

Az emlőmirigy karcinómák konfliktusa mindig veszekedési, vagy aggódási, gondoskodási konfliktus.
A tejcsatornák karcinómája esetében mindig elválasztási konfliktus.

Az oldalasság (kezesség) az emlőrákok esetében is nagy jelentőséggel bír, ezért azt mindig meg kell állapítani.
Ezt mindenki egyszerűen elvégezheti saját magán a következők szerint: tapsoljon úgy, mint a színházban. A felül lévő kéz a vezető, vagyis az határozza meg az oldalasságot. Ha a jobb kéz van felül, akkor jobb oldalas, vagy fordítva, ha a bal kéz van felül, akkor bal oldalas. Nagyon sokolyan tanult bal oldalas van, akit jobbkezesnek tartja magát.

Egy jobbkezes nőnél röviden azt mondhatjuk:
A bal mell a gyerek és anya, valamint a fészek, a jobb mell pedig a partner vonatkozásában mérvadó. Partnernek számít a gyermeken és a gyermeknek érzett embereken (állatokon) kívül minden ember és állat.
Ha egy jobbkezes nőnek a bal mellében emlőmirigy rákja van, akkor vagy a gyermeke, anyja vagy a fészke iránti aggódási, gondoskodási konfliktusa van, vagy viszály, veszekedés a gyerekével, anyjával, vagy a fészke körül.
Másrészről, ha tejcsatorna rákja van, akkor elválasztási konfliktusa a gyermekétől, anyjától, vagy a fészkétől.
Balkezes nő esetében éppen fordítva van:
A jobb mell jelenti a gyereket, az anyát vagy a fészket, a bal pedig a partnert.
Tehát ha emlőmirigy rákja van a jobb mellében, akkor vagy a gyermeke, anyja vagy a fészke iránti aggódási, gondoskodási konfliktusa van. Amennyiben ott tejcsatorna rákja van, elválasztási konfliktusa a gyermekétől, anyjától, vagy a fészkétől.
Mindkét emlőrák típusnál különböző a konfliktus tartalom, a csíralemezi hovatartozás és természetesen az azoknak megfelelő relék is eltérő helyen vannak az agyunkban.

Az emlő mirigyes állománya a középső csíralemezhez tartozik, az emlőmirigy rákért felelős relék a kisagy külső területén oldalt helyezkednek el. A tejcsatornák laphám rétege külső csíralemez eredetű, a tejcsatorna rákért felelős relék a nagyagy érző kérgében helyezkednek el, és ahogy azt már a korábbiakban említettük, mindkét esetben a szervvel átellenes oldalon.

Az emlőmirigy rák az ősagy által irányított rákok közé tartozik, tehát a rákok és rákkal egyenértékű betegségek egyedfejlődési rendszere szerint a konfliktus aktív fázisban sejtszaporodást mutatnak.
Ezzel szemben a tejcsatorna rák nagyagy irányította karcinóma, és a konfliktus aktív fázisban fekélyesedést, vagyis szövethiányt mutat.

A gyógyulási fázisban minden a visszájára fordul:
Ami a konfliktus aktív fázisban a sejtszaporodás által kompakt daganattá nőtt, az mikroorganizmusok (mikobaktériumok) által (amennyiben rendelkezésre állnak), elsajtosodik és lebomlik, épp mint a tuberkulózisnál. A nagyagy vezérelte szövethiányok a gyógyulási fázisban újraépülnek, és sejttöbbletet eredményeznek. Ekkor a segítő mikroorganizmusok kizárólag vírusok. Ez a természet sebészete!

Az akadémikus orvoslásban nem ismerték még ezeket az összefüggéseket, és a konfliktus aktivitás és a gyógyulási fázis között sem tudtak különbséget tenni. Rossznak tartottak minden sejtszaporodást, és szövetelváltozást, rosszindulatúnak tekintették azokat. Ezzel szemben a fekélyesedést, ami a konfliktus aktív fázisban sejtszám csökkenéssel járt, jóindulatúnak tartották.

Például: Egy anya kiejtette a kezéből a csecsemőjét, aki fejjel a padlóra esett, és egy ideig eszméletlen volt. Az anya jobbkezesként biológiai anya/gyermek aggódási konfliktust szenvedett el a bal mellében DHS-el.
Ettől a DHS-től kezdve a bal mellében adenoid emlőmirigy rákja növekedett, vagyis szaporodott az emlőmirigy szövete.
Ez semmiképpen nem értelem nélkül való. Az anya szervezete többlet emlőmirigy szövetet épített, aminek a célja teljesen egyértelmű. A csecsemő ettől a balesettől fejlődési zavart élt át. Azért, hogy segítsen a zavart kiheverni, az anya több anyatejet tudott adni. Így próbálja az anya szervezete helyreállítani a károkat.
Amíg tart a konfliktus aktív fázis, növekszik az emlőmirigy daganat, vagyis megmarad a tejtermelés. Abban a pillanatban, ahogy a csecsemő jobban van, megoldódik a konfliktus, az emlőmirigy növekedés is megáll.
Az eredmény: az anya az állítólagosan beteg oldalon sokkal több tejet termel, mint korábban, habár szimpatikotóniában, vagyis konfliktus aktív fázisban van.

Láthatjuk, hogy az általunk betegségnek tartott elváltozás valójában éppen az ellenkezőjét jelenti: ugyanis nagyon értelmes folyamat a természet összjátékában az anya és gyerek és anya és partner között.

Egy másik nő, akinek a férjével volt konfliktusa, és a terhességének első három hónapjában járt, emlőmirigy rákot fejlesztett ki. A konfliktus a terhesség után újra fellángolt, és a jobb, partner oldali emlője még sokáig tejet választott ki. Még akkor is, amikor a bal mellében már elapadt a tejtermelés. A szoptatási idő végén az emlőmirigyrák a szokásos éjszakai verejtékezéssel tuberkulózis közepette elsajtosodott, és lebomlott. A folyamat fájdalommal járhat – nem kötelezően – ún. kisagyi fájdalommal, amit az emberek irharétegénél is találhatunk, különösen erős pl. örvsömörnél.  A nők erős, késszúrásszerű fájldalomról számolnak be a csomók helyén. Ez az ún. hegesedési fájdalom.
Az emlő CT felvételen végül a korábbi emlőmirigyrák helyén kavernákat láthatunk. Ez a biológiai lezajlási forma, amely a természeti népeknél ma is így szabályos.

Az ún. civilizált országokban a nőknél ez a folyamat többnyire a szoptatási időn kívül játszódik le. Tehát ha a civilizációban egy nő anya/gyermek-aggódási konfliktust él át mialatt már nem szoptat, ún. emlőmirigy daganatot fejleszt ki, és azt a célt imitálja, hogy több tejet tudjon adni a csecsemőnek, vagy akár a gyermeknek, aki már nem csecsemő. A mai modern orvostudományunk addig jutott, hogy ez a daganatot a természet teljesen értelmetlen, beteg burjánzásának tartja, mert elveszítették az ősi értelem megértésének képességét.
Amennyiben a civilizációnkban egy nőnél ez a folyamat lezajlik, és nem az elválasztás analógiájára, és a gyógyulási fázisban – amennyiben az bekövetkezik – a daganatot a mikobaktériumok (amennyiben rendelkezésre állnak) elsajtosítják, és lebontják. Ha nincsenek mikobaktériumok, a csomók a megmaradnak, és már nem sajtosodnak el.

Hogy van az, hogy az emlőrákba egyáltalán belehalnak, tehetik fel a kérdést?
Ha eltekintünk a legritkábban előforduló, nagyon-nagyon hosszú konfliktusfolyamattól, amelyek a néha halálhoz vezethetnek , azt kell mondanunk, hogy iatrogén, vagyis az orvosok tudatlansága miatt, az emlőrák-diagnózis következtében kiváltott pánikkonfliktusba lehet belehalni. Ezek: rákfélemi pánik, halálfélelem, önleértékelés, stb., amelyek újabb rákot eredményeznek ( az akadémikus orvoslás szerint: „metasztázis”).
Ennek azonban a tulajdonképpeni betegséghez semmi köze nincs.

Amíg az emlőmirigy ráknál az emlőmirigyek szöveteiben sejtszaporulatot láthatunk a konfliktus aktív fázisban, a tejcsatorna ráknál fekélyesedést, vagyis sejtszámcsökkenést tapasztalunk a tejcsatornák belső felületén.
A pszichikai esemény mindig elválasztási konfliktus. Vagy anya/gyerek, nő/anya vagy partner vonatkozásban. A valóságban úgy kell elképzelni, mintha ezek a személyek enyvvel egymáshoz volnának ragasztva, és az elválasztásnál a kültakarójukból egy darabot letépnének. Ahogy azt általában a bőrön a neurodermitisz kórképnél láthatjuk.
A fekélyesedés az egyik tünet. A másik tünet a tejvezetékek érző bénulása. Amikor az érző bénulás az emlő külső bőréig kiterjed, a páciens egyáltalán nem érzi a mellbimbóját.  Ez a folyamat ritkán észlehető, míg az emlőmirigy ráknál minél nagyobb az emlő érintett területe, annál rövidebb idő alatt tapintható a csomó.
A tejcsatorna ráknál kivételt képez az ún. cirotikus csomó, ami akkor alakul ki, amikor a konfliktus tulajdonképpen vég nélkül tart. Zsugorodó hegesedési-ráknak nevezhetjük. Az ilyen cirózist a mammográfián sűrűsödésként láthatjuk. Jellemzően gyakran kis mészfoltocskák is vannak.

Amikor sor kerül az elválasztási konfliktus megoldására, olyan komplikáció lép fel, ami biológiailag egyáltalán nem volt várható, mivel a gyógyulási fázisban a csecsemő normális esetben kiszívja a tejet. Bár ebben az esetben nincs tejtermelés, de sebváladék keletkezik, ami gyakran nem tud kifolyni, ezért felgyülemlik. Ekkor forró és vörös lesz, és egész rövid idő alatt megduzzad. Az emlő tehát először a gyógyulási fázis kezdetén nagyobbodik meg, amíg az emlőmirigy ráknál pont fordítva van.

A túlcsorduló mell örömteli jel. Azt jelenti, hogy a váladék a mellbimbón keresztül kiürül, kicsepeg, és az érintett tejvezetékek nem duzzadnak meg teljesen. Az azonban kellemetlen, hogy az érzékenység megfordul, sőt túlzott lesz. Annyira, hogy túlérzékenységről (hiperesztézia) beszélhetünk. Néha, ha a konfliktus hosszú ideig tart, a páciens észreveszi a mell belső összehúzódását.
Műteni csak akkor kell, ha az ésszel belátható, ha a spontán gyógyulás tart túl hosszú ideig, vagy következménykonfliktusok jönnek létre. Akkor is szóba jöhet, ha a páciens a csomók miatt úgy érzi, hogy elcsúfították, és ez újabb DHS-t okozva melanómához vezet, amikor az itt lévő bőrfelületen az emlőn gennyes, bűzös seb jelenik meg. Ez akkor is bekövetkezhet, ha az emlőt punkcióval, vagy metszéssel megnyitják.

Copyright by Dr. med. Ryke Geerd Hamer