Dr. med. Mag. theol. Ryke Geerd Hamer

Dr. Hamer 1935-ben született Frízföldön, Németországban. A Tübingeni Egyetemen orvostudományt és teológiát tanult. 22 éves korában megszerezte a teológiai diplomáját, majd négy évvel később az orvosi hivatás gyakorlásának jogát is megkapta. Az ezt követő években Németország számos egyetemi klinikáján dolgozott.

1972-ben belgyógyász szakvizsgát tett, majd a Tübingeni Egyetemi Klinikán kezdett dolgozni, mint a rákos betegek felügyeletével megbízott belgyógyász. Ez alatt a feleségével Dr. Sigrid Hamerrel (akivel egyetemi tanulmányai alatt ismerkedett meg) magánpraxist is folytatott.

Ezen túlmenően különleges tehetsége volt az orvosi eszközök felfedezése terén is. Felfedezte többek közt az atraumatikus Hameri szikét, ami hússzor élesebb a borotvapengénél, a plasztikai sebészet számára egy speciális csontfűrészt, egy masszázs asztalt, amely automatikusan felveszi a test körvonalait, valamint egy transzkután szérumdiagnosztikai készüléket, amellyel a bőrön keresztül lehet meghatározni a vér laboratóriumi értékeit, a ma szokásos vérvételi eljárás helyett.

A felfedezései megteremtették az anyagi lehetőségét, hogy Olaszországba költözzenek, ahol megvalósíthatták azt a tervüket, hogy Róma szegényeit ingyen gyógyítsák.

1978. augusztus 18-án Rómában kapta a Hamer család a megrendítő hírt, miszerint Victor Emanuel Savoyai herceg egy véletlen baleset során lelőtte Dirk fiukat. 1978. december 07-én Dirk nem bírta tovább a küzdelmet, és apja karjai között elhunyt.

Nem sokkal Dirk halála után Dr. Hamernél hererákot fedeztek fel. Miután addig még soha nem volt súlyos beteg, Dr. Hamer azt feltételezte, hogy közvetlen kapcsolat van a megbetegedése, és fiának váratlan elvesztése között. Végül ezt a váratlan sokk-élményt Dirk emlékére DHS-nek, „Dirk Hamer Szindrómának” nevezte el.

Dr. Hamert Dirk halála és saját rákkal kapcsolatos tapasztalatai indították el rendkívüli tudományos utazására.

Ekkor a Münnichi Egyetem rákklinikájának vezető belgyógyásza volt. Tanulmányozni kezdte a betegeinek kórtörténetét, és hamarosan megállapította, hogy – akárcsak nála – különböző váratlan sokkélmények fordultak elő. Ám a kutatásaival még messzebb ment. Azon a nyomon haladva, hogy minden testi eseményt az agy irányít, elemezte betegeinek agyi felvételeit, és összehasonlította azokat a megfelelő orvosi és pszichológiai feljegyzésekkel. Legnagyobb meglepetésére azt tapasztalta, hogy nyilvánvaló összefüggés van egyes „konfliktus sokkok”, és a között, ahogy azok a szervekben megjelennek, és ahogy az agyhoz kapcsolódnak.
Egészen addig nem tanulmányozták a betegségek agyi eredetét, és az agy közvetítő szerepét a lélek és megbetegedett szervek között.

Dr. Hamer felfedezte, hogy minden betegség sokkal, vagy traumával kezdődik, ami a teljes meglepetés erejével hat. A váratlan konfliktus pillanatában a sokk az agy egy meghatározott területére csapódik be, ott elváltozást okozva (később Hameri Gócnak nevezték el. Az elváltozás az agyi CT felvételen éles koncentrikus körök formájában figyelhető meg. Mielőtt Dr. Hamer felismerte az agy ezen gyűrű formájú elváltozásait, a radiológusok a gépek működési zavaraként megjelenő mesterséges képnek tekintették. A computer tomográfok gyártója (Siemens) tanúsította, hogy ezek a céltábla szerű elváltozások nem művi képződmények, mert ha a felvételt megismétlik, méghozzá más szögből, ugyanolyan gyűrű formáció tűnik fel, ugyanazon a helyen.

Az agysejtek a konfliktus becsapódásakor biokémiai jeleket küldenek a testi sejteknek daganat növekedést, sejtszám csökkenést vagy működés vesztést okozva attól függően, hogy melyik agyi területet érinti a konfliktus sokk. A konfliktus tartalomnak és a meghatározott agyi területnek a kapcsolata a következőkben áll: az evolúció során minden agyterület arra lett programozva, hogy azonnal válaszoljon az olyan konfliktusokra, amelyek a túlélést fenyegetik.

Az agytörzs (az agy legősibb része) az olyan túlélési mechanizmusra lett programozva, mint táplálkozás légzés, szaporodás, a nagyagy (az agy egy fiatalabb része) a társas és területi viszonyokra.
Dr. Hamer következő felfedezése a, hogy a betegségek két fázisban zajlanak le. Az első a konfliktus aktív fázis, amit az érzelmi stressz állapot, a hideg végtagok, az étvágytalanság, az álmatlanság jellemez. A megoldás után a gyógyulási fázis következik. E szakasz alatt a lélek, az agy és a megfelelő szerv  gyógyuláson esik át, amelyet fáradtság, láz, gyulladás és fájdalom jelez.

Dr. Hamer felfedezéseit „az Új Medicina öt biológiai természettörvényének nevezte, mert kutatásai az embriológia természettörvényeit és az evolúciós logikát követték. Az évek során Dr. Hamer elméletét több mint 40 000 eset tanulmányozásával szilárdította meg. Tudományos munkájának az eredménye a „lélek-agy-szerv” táblázatának megalkotása volt, amely a betegségeket, az azokat kiváltó biológiai konfliktus tartalmat, ismerteti, valamint azt, hogy hol található az elváltozás az agyban, illetve a szervi manifesztáció, hogy zajlik a konfliktus aktív és a gyógyulási fázis.

Dr. Hamer kutatásai gyökeresen megváltoztatják a ma létező konvencionális orvoslásteóriáit. A betegségek oly módon történő magyarázata, hogy azok a lélek, az agy és a megfelelő szerv közötti értelemmel bíró összjátékok, megcáfolja azt a nézőpontot, miszerint a betegségek véletlenül, vagy a természet hibájának eredményeként alakulnak ki. Józan, tudományos kritériumokra alapozva, az Új Germán Medicina megdönti a rosszindulatú rákos sejtek, a romboló mikrobák és fertőző betegségek mítoszát. Ezzel szemben a rákos daganatok gyakorlatilag évmilliók óta a természet óvintézkedései annak érdekében, hogy megalkossa a szervezet védelmét, nem pedig az – amint eddig gondoltuk – hogy elpusztítsa azt. Az olyan betegségek, mint a rák, gyakorlatilag elveszítik félelmetes mivoltukat. A rákok olyan értelmes biológiai túlélő különprogramok, amellyel minden emberi lény születik.

1981 októberében Dr. Hamer benyújtotta kutatásait a Tübingeni egyetemen habilitációra. Az volt a cél, hogy felfedezéseit teszteljék megfelelő eseteken, azért, hogy taníthassák azt minden orvostanhallgatónak, és a betegek hasznát lássák a felfedezéseknek olyan gyorsan, ahogy lehet. Ám legnagyobb meglepetésére az Egyetem választmánya elutasította munkáját, és megtagadta, hogy az állításait megvizsgálják. Az egyetem történetében példa nélküli eset volt. Még egy meglepetéssel szembe kellett néznie. Nem sokkal azután, hogy tanait átadta, Dr. Hamer ultimátumot kapott, hogy vagy megtagadja tanait, vagy nem hosszabbítják meg a szerződését az Egyetemen. Borzasztó nehéz volt megértenie, hogy miért akarták eltávolítani a klinikáról annak következtében, hogy bemutatta a jól bizonyított tudományos felismeréseit. Elbocsájtása után magánpraxisába vonult vissza, ahol folytatta kutatásait. Többszöri próbálkozása, hogy magán klinikát nyisson összehangolt ellenállásba ütközött. Dr. Hamer páciensei egészségügyi hivataloknak írt levelei megválaszolatlanok maradtak, vagy a „Nem alkalmazható” megjegyzéssel kerültek visszaküldésre. A hatóságok szilárd visszautasítása nem változott.

1985-ben, 29 évvel a házasságkötésük és négy gyermekük felnevelése után Sigrid Hamer elhunyt. Soha nem épült fel igazán a fia halála miatti bánatból, és a Savoya család állandó fenyegetéséből.

Dr. Hamer zaklatása 1986-ban ért a tetőpontjára, amikor bírósági ítélettel megfosztották az orvosi hivatás gyakorlásától. Annak ellenére, hogy tudományos tevékenységét soha nem cáfolták meg, 51 éves korában elveszítette orvosi tevékenységre jogosító engedélyét. Az indok az volt, hogy nem vonta vissza a rákok eredetére vonatkozó kutatásainak eredményét, és nem tért vissza a hivatalos orvostudomány alapelveihez. Ám Dr. Hamer elhatározta, hogy folytatja munkáját. 1987-től több mint 10 000 esetet analizált, és felfedezéseit, az Új Germán Medicina Öt Biológiai Természettörvényét kiterjesztette gyakorlatilag az orvostudomány által ismert összes betegségre.
Eközben az egészségügyi társadalom nyomása semmit sem enyhült, folyamatosan támadták Dr. Hamert. A bulvárlapok újságírói és az egészségügyi „szakértők” „sarlatánnak” kiáltották ki, aki önmagát csodatévő orvosnak hirdeti, szekta vezetőnek, ostoba kuruzslónak, vagy elmebeteg bűnözőnek, aki megtiltja a rákos pácienseinek, hogy az „életmentő” hagyományos kezeléseket igénybe vegyék.

1997-ben Dr. Hamert letartóztatták, 19 hónapi börtönbüntetésre ítélték, mert 3 embernek ingyen egészségügyi információkat adott anélkül, hogy orvosi működési engedéllyel rendelkezett volna.  Ezzel szemben 1991-ben Savoyai Victor Emanuelt, aki 13 évvel korábban megölte Dirk Hamert, 6 hónap felfüggesztett börtönre ítélték illegális fegyvertartás miatt. Amikor Dr. Hamert letartóztatták, a rendőrség kereste a betegeinek az aktáit. Később a vizsgálat során egy államügyésznek be kellett ismernie, hogy több mint öt évvel később a 6500 nagyrészt „végső stádiumban lévő rákbeteg páciens közül 6000 még életben volt.

1998. szeptember 8-án és 9-én a szlovákiai Trnava Egyetem végrehajtja és hatóságilag igazolja a Új Orvostudomány maradéktalan helytállóságát.
A Tübingeni egyetem mind a mai napig visszautasította Dr. Hamer tudományos tevékenységének vizsgálatát az 1986-os és 1994-es bírósági döntés ellenére. A hivatalos orvostudomány hasonlóan elutasítja az Új Germán Medicina igazolását, orvosok és professzori testületek számos tanúsítása ellenére.

2004. szeptember 9-én Dr. Hamert újra letartóztatták spanyolországi otthonában … és a Franciaországi Fleury Merogis börtönből végül másfél év múlva, 2006 februárjában engedték szabadon.
2007. márciusában Dr. Hamert száműzték Spanyolországból. Ma Norvégiában él.