A tanulásom és gyógyulásom útja

Az egész 1995-ben kezdődött, amikor egy rutin vizsgálaton vettem részt és a PSA szintem túl magas volt. 49 éves voltam ekkor. Biopsziára volt szükség. A diagnózis jól kifejlett adenokarcinóma a prosztatában. Teljesen tisztában voltam a kezeléssel és a várható eredménnyel: „Két hét alatt minden mögötted lesz.”

Az orvos megértette, amikor azt mondtam, hogy két hétre szabadságra akarok menni, mielőtt, mindez megtörténik. De az urológus nagyon keveset beszélt a betegségem okairól. Volt ugyan több megalapozott feltétel és hipotézis, de még az orvosi irodalom sem tudott felvilágosítani.

Attól kezdve, több különböző véleményt hallottam.

Elektrotechnikusként szokás szerint megoldottam a problémákat, és soha nem tévesztettem szem elől a teljes rendszert! A motor soha nem forrósodik fel ok nélkül; a lámpa nem világít energia nélkül; az égő eltávolítása nem oldja meg a problémát. Tehát az „égő eltávolítása” csak menekülés a dilemma elől. Ha ezt tettem volna, igen hamar elvesztettem volna az állásomat.

Kell lenni valamilyen oknak. Egyfolytában ezen gondolkoztam. Mi több, információkat gyűjtöttem arról, hogy milyen kezelések vannak, és azok milyen eredménnyel zárulnak, és egyre rémültebbé váltam. Megkérdeztem szakértőket, írtam információkért, és kerestem könyvesboltokban. Semmi!

Végül egy halvány fény tűnt fel a sötétségben. Ez egy cikk volt, ami a test, az agy és a lélek kapcsolatáról szólt, Dr. Hamer fedezte fel. Kíváncsi voltam, és örültem, hogy követni tudom a gondolkodási folyamatát. Megtaláltam a kiadóját, hogy további írásokhoz jussak ebben a témában, és faltam azokat. Számtalan na ugye-élményt nyújtott nekem, és megvilágosította a villanyszerelő agyamat. (Visszatekintésül: nem tudtam sokat, de amit most tudok az elég volt.)

Már nem értem a világot! Minden megoldást, ami az egészségünkkel kapcsolatos mindenki számára világosan láthatóvá és érthetővé tetté, mégsem alkalmazza senki a gyakorlatban.

Egész idő alatt telefonon beszéltem Gisela R-el, természetes gyógymóddal kezeltek, és hozzájutottam egy agyi Ct felvételhez. Saját szememmel láthattam a koncentrikus köröket a felvételen. A radiológus értékelhetetlennek nyilvánította. Az volt a benyomásom, hogy egy diagnózis olyan könnyen elérhető volt, de én meglehetősen keveset tudtam még
.
1996 januárjában sikerült részt vennem egy szemináriumon, amelyet maga dr Hamer tartott. Így első kézből láthattam a folyamatot, amely által az Új Germán Medicina® eljut a diagnózishoz. Mi mindannyian a legélethűbben és a leginformatívabban tanultunk egymástól.

Ebben a baráti környezetben képes voltam beszélni a saját sebezhetőségemről – valamiről, a miről korábban kerültem a gondolkodást – és képes voltam megtalálni a saját, eredeti konfliktusomat. Addig képtelen voltam bármi konkréttal előjönni. Rájöttem, hogy ez egy mondat volt, amit a feleségem mondott 3 évvel korábban. Visszaemlékeztem, hogy egyáltalán nem számítottam azokra a megsemmisítő szavakra. Olyan mélységesen megütött, hogy az egész testemben éreztem. Mind a mai napig pontosan el tudom mondani, hogy zajlott a veszekedés. Egy házassági csetepatéban a szavak gyakran azért hangoznak el, hogy fájdalmat okozzanak – és én nem tudok megszabadulni azoktól. Nagy megkönnyebbülés volt, hogy képes voltam beszélni mindezekről, és nem ítélkeztem erkölcsileg. Ez az én szubjektív tapasztalatom volt, és ez az, ami számít. Megtanultam megérteni a gyötrelmet és a megújulást egy teljesen új módon.

Ez volt az, ami elindított engem, hogy megértsem a kapcsolatot a két dolog között, és elsajátítsam az új viszonyulásomat az élethez. A sok beszélgetés során tanúsítottam és igazoltam ezt a kapcsolatot. Valahányszor olyan emberekkel találkozom, akik nem képesek a saját konfliktusaikkal dolgozni, még inkább motiválttá válok, hogy a még több tanulásra fókuszáljak.
Az orvosok mindvégig újra és újra megvizsgáltak, -digitálisan, ultrahanggal, és röntgennel- és nem találták a ráknak semmi jelét.