Prosztata aktivitás – prosztata rák

Joseph Henkes beszámolója
("1995 óta ismerem az Új Germán Medicinát")

Az úngynevezett „betegséglefutás”
2001. 03. 21-én szerdán történt. Ezen a napon is dolgozni mentem, mint minden más napon. Délutánra már nehezen tudtam vizelni. Ahogy vizelni kezdtem, a prosztatám összenyomta a húgycsövemet, és csaknem fél óra kellett, hogy be tudjam fejezni.

Amikor hazaértem, elmondtam a feleségemnek, hogy: „Problémám van a vizeléssel, biztosan a prosztatám”. Nem hitte el, és azt mondta: „A te korodban?” 51 éves voltam akkor.
Két éjszaka, 21-én és 22-én felment a lázam 39,5-ig. Egyértelmű volt, hogy a baktériumok végezték a dolgukat. Halogattam, hogy orvoshoz menjek, arra gondoltam, hogy majdcsak lezajlik. De egyre rosszabb lett, és hétfőn, 2001. 03. 26-án amikor hazaértem a munkából, orvoshoz mentem. Már csak cseppenként tudtam vizelni. A húgyvezetékem teljesen összenyomódott. A húgyvezeték teljes elzáródása csak a betegek 5 %-ánál fordul elő.

Az orvos megvizsgált, és megállapította, hogy a prosztata erősen megnövekedett.  Laborvizsgálatot csinált, hogy megállapítsa a PSA értéket. Az PSA érték 92,6 volt. (A normál érték 0-4 között van.) Dr. Hamer szemináriumán úgy tanultam, hogy ilyen esetben csak egy lehetőség van, katétert kell felhelyezni.

A feleségem pánikba esett és azonnal kért az urológián időpontot. 03. 27-én 16.00-ra kapott.
Az urológus rémülten állapította meg, hogy nagyon sok vizelet van a hólyagomban. Felhelyezte a katétert, és én megkönnyebbültem. Ezután a rendelőjében óvatosan fel akart készíteni egy műtétre. A háziorvosomtól megtudta, hogy nem akarok beleegyezni a műtétbe.
Megpróbált rám ijeszteni, és azt mondta, hogy volt egy páciense, aki megtagadta a műtétet, és 6 hónap múlva az agya tele volt áttétekkel, és nem sokkal utána meghalt.
Nevetnem kellett az urológuson. Hamer doktortól ismerem már a metasztázis mesét. Elengedtek a katéterrel, és 14 napra kiírtak betegállományba. Ez volt az első betegállományom a pályafutásom során.

Március 30-án pénteken 10 óra körül biopsziát végeztek, és 11.30-ra előjegyeztek agyi CT-re.
Amikor a hétvégén vizelnem kellett, elfelejtettem a katétert kinyitni, és a vizelet kifolyt mellette. Világossá vált, hogy a daganat visszahúzódott, különben nem tudott volna mellette kicsepegni a vizelet.

Április 9-én hétfőn újabb laborvizsgálatot csináltatott a háziorvosom. Az eredmény, a PSA érték 16,4 ng/ml volt. Nagyon büszke voltam, és azt mondtam a háziorvosomnak: „Látja? Egyáltalán nincs szükség műtétre, a PSA érték így is csökken.” Azt válaszolta, hogy műtét nélkül nincs esélyem, hogy helyrejöjjön a dolog.
Április 17-én kedden újabb labor és vizeletvizsgálatot végeztek. A Psa érték felment 18,5-re. Ez ütőkártya volt a háziorvosnak és azt mondta: „Látja, emelkedik a Psa értéke.”

Felhívtam Hamer doktort. Biztosított, hogy ez teljesen normális jelenség, ne izgassam magam miatta. A Psa érték ingadozik, amíg vizsgálgatnak ezen a téren.
Április 19-én csütörtökön reggel 09-kor a háziorvosom eltávolította a katétert.
Délutánra volt időpontom az urológusnál. Megkérdezte, hogy tudtam-e vizeletet üríteni. Azt válaszoltam, hogy kétszer. Az ultrahang vizsgálaton azt látta, hogy teljesen üres a hólyagom.
Elkezdte írni a zárójelentést. Nagyon dühös volt, és azt mondta, hogy a biopszia eredménye eltűnt. Azt diktálta, hogy az akut állapotban a Psa érték 16,4 volt. Amikor befejezte a diktálást, kérdőre vontam, és mondtam, hogy az érték 92,6 volt. Elnézést kért, és kijavíttatta a helyes értékre.
Ezután újra felhívtam Hamer doktort, aki azt tanácsolta, hogy maradjak nyugton szeptember – októberig.
A szeptember 03-i vizsgálat 2,8-as értéket mutatott. 2002. február 19-én is csak 2,17 volt.
2002. 05. 10-én 1,89, 2003. 05. 03-án pedig 2,01 volt.

Így zárult az egész ügy számomra. A mai napig jól érzem magam. Szexuális téren minden ugyanúgy van, mint előtte, és semmi problémám a vizeletürítéssel és vizelet visszatartással.

Gyógyszerek
A háziorvosom a vizeletvizsgálat során megállapította, hogy a vizeletemben kórokozó baktériumok vannak, és antibiotikumot írt fel. Ezt természetesen nem szedtem be.
Az urológus egy OMIC nevű gyógyszert írt fel, azzal, hogy az egész hátralévő életemben szednem kell. Azt sem szedtem be.

A műtét következményei
A prosztata kikaparása vagy teljes eltávolítása során a következő mellékhatásokkal lehet számolni:

1. Inkontinencia: ez csak néhány százalék, és csak szerencse kérdése, hogy a prosztata kikaparása után még tartani lehet (súlyos teher a hátralévő életben).
2. Impotencia: Ugyan az érvényes, mint az első esetben.
3. Állandó hormontabletta szedés.
4. Esetleg más kellemetlenség, amivel nem lehet előre számolni.
   

Biológiai konfliktus
Csúnya, félgenitális konfliktus

Biológiai cél
A prosztata aktívvá válik, és több váladékot termel, hogy a spermiumok könnyebben jussanak a megfelelő helyre.
Mikor válik aktívvá a prosztata? Néhány példa:

1. Egy férfi azt gondolja, hogy nem lehet unkája (az én esetem).
2. Egy férfinek a barátnőjét lecsapják a kezéről, vagy az elhagyja őt.
3. Valakinek a fia rossz útra tér (drogok), vagy homoszexuális.
4. Valakinek a lánya rossz útra tér (drogok), vagy leszbikus lesz.

Hogyan jutottam prosztata aktivitásba

1999 októberében a fiamnak agyműtéte volt, utána lebénult a bal oldala. Akkoriban a barátnőjével, egy csinos brazil nővel élt együtt. 2001 januárjában azt mondta a jövendőbeli menyem a feleségemnek és nekem: „Ültök? Van számotokra egy nagy meglepetésem.”  Azt válaszoltuk, hogy igen. Ezután azt mondta: „Lehet, hogy terhes vagyok, de csak akkor tudom biztosan, ha csináltam egy tesztet.”
Ahogy ezt kimondta a jövendőbeli menyem, a feleségem és én ugyanarra gondoltunk: „De ne most, ebben a helyzetben”. Még nem voltak házasok. A feleségem és én erősen katolikus neveltetésben részesültünk.
Február 20-án ultrahangvizsgálatra ment, és lám csak, terhes volt. Amikor este hazamentem, és a TV előtt ültem, megmutatta a feleségem az ultrahang felvételeket, amin teljesen kivehető volt a valóság. 100 %-ig beigazolódott számomra, hogy terhes.
És 2001. 03. 21-én reggel dolgozni mentem, és 14.00 körül észrevettem, hogy nehezebben tudok vizelni. Akkor már erőteljesen megduzzadt a prosztatám.

Apaként megfordul az ember fejében a gondolat, hogy fiának vagy a lányának lesz-e gyereke, amivel a család tovább tud öröklődni. Akkoriban én is játszottam a gondolattal, hogy talán már nem lesz gyereke a fiamnak (bénultan, rokkantan, stb.). Ma már tud menni, és a bal karját mozgatni. Jól van, és elfogadta a fogyatékosságát.
A prosztatának az a célja, hogy ha nincs utód kilátásban, aktívvá válik, és számottevően több váladékot termel, ami szállítja a spermiumokat. Az agyam úgy irányította, hogy én helyettesítsem a fiamat. Biológiailag aktívvá kellett válnom, hogy utódot tudjak biztosítani. Ezért aktivizálódott a prosztatám.
A megoldás abban állt, hogy elfogadtam az egészet, vagyis: Dr. Hamer azt mondta nekem, amikor a katéter felhelyezése után esténként felhívtam, és a prosztatáról beszélgettünk, „Örüljön a kicsi unokájának”. Azt mondtam, hogy „De hát nem házasok”. „Az nem számít”, felelte, „azt később is megtehetik”. Ezt aztán 2002 szeptemberében meg is tették. Ha ellenséges maradtam volna, a prosztatám is aktív maradt volna.
Köszönettel tartozunk Dr. Hamernek, amiért felfedezte az Új Germán Medicinát, és így a családommal együtt a tanácsai szerint élünk.
Belgium / Nieder-Emmels, den 01.05.2004
A rákot gyógyítani kell, nem legyőzni….
Baráti üdvözlettel