Egy budapesti hölgy B. Krisztina beszámolója

Egy húgyvezeték daganat története

Egy ideje megismerkedtem az Új Germán Medicina (GNM) tanításaival. A környezetem egy részében - és sajnos ide tartoznak a szüleim is - azonban elég nehéz elfogadtatni ezeket az elveket, mert nagyon erős az orvosokba vetett hit. A következő történetet mégis sikernek élem meg.

Édesapámnál 2008 szeptemberében húgyvezeték daganatot diagnosztizáltak egy rutin hasi ultrahang vizsgálatot követően. Maga a daganat nem volt nagy, de a jobb oldali húgyvezeték elzáródásához vezetett. Ennek következtében a húgyvezeték és a vese üregei nagymértékben kitágultak, a vese működése leállt. Nem lehetett tudni, hogy a daganat mikor alakult ki.

Az orvosok a húgyuti daganatokat meglehetősen rosszindulatúnak tartják, és annak megfelelően kezelik.

A történetben az mondható szerencsének, hogy az alapbetegségei miatt nem operálható, nem vállalják az altatását. A szövettan nem mutatatta "rosszindulatúság" jeleit (minden bizonnyal azért, mert egy régen lezajlott folyamat gyógyulási daganata volt). Az életkoránál fogva (elmúlt 75) azon az osztályon dolgozó orvosok úgy döntöttek, hogy nem nyúlnak hozzá. Tulajdonképpen ezzel azt mondták, hogy lesz ami lesz.

Egy pangó, álló vese komoly veszélyeket rejt magában önállóan is, még nagyobbat, ha a másik vese sem működik rendesen, ahogy az ő esetében történt. Így kerestünk egy olyan urológust, aki hajlandó elvégezni egy olyan endoszkópos (a húgyutakon felvezetett katéter segítségével) beavatkozást, ami áthidalja az elzáródást. A "műtétet" fél év múlva elvégezték.

Az ezt követő időkben az egészsége az egyéb betegségeinek megfelelő volt, sőt, azt lehet mondani, hogy javult egy kicsit.

A konfliktusait csak úgy tudom kezelni, hogy a betegségeinek megfelelően óvatosan úgy irányítom a családot, hogy csökkentsük a konfliktus tömeget. Sajnos a GNM sem csodaszer, és a hosszú évek alatt összegyűjtött elváltozások nem múlnak el. Emiatt szükséges az időnkénti orvosi ellenőrzése.

2009. őszén elvégzett laboratóriumi vizsgálatok egyes máj enzimjeinek a növekedését mutatták, ami miatt a veséjét gondozó orvos úgy vélte, hogy "áttétei lehetnek". Furcsán nézett rám, amikor azt mondtam neki, hogy szerintem biztosan nincsenek. Emlegette nekem:

"Ön is tudja, hogy viselkednek a húgyuti karcinómák (rosszindulatú daganat), hiába volt "jóindulatú" az a daganat."

Az ultrahang vizsgálatok engem igazoltak, mert sem a májában, sem a tüdejében nem találtak elváltozást.
Felmerült a lehetősége hogy újabb szűkület alakult ki a húgyvezetékébe, ezért belegyeztünk egy tükrözésbe. A tükrözés megerősítette a szűkületet (valószínűleg a korábbi műtét hegszövete), ezért felhelyeztek egy kis csövet, ami biztosítja a vizelet ürülést. A több mint egy éve diagnosztizált daganat ott volt ugyanakkora méretben, azonban a húgyutakban sehol másutt nem találtak semmit.

Mi is történt valójában?

• Ismerve az Új Germán Medicina törvényeit, nagyon gondosan vigyáztam arra, hogy ne essen pánikba (mindig félt a "ráktól"). Csak annyit engedtem elmondani neki, ami feltétlenül szükséges volt a kezeléseivel kapcsolatban.
• Igyekeztünk a lehető legtöbbet vele lenni, és biztosítani arról, hogy hamarosan otthon lesz, hogy megelőzzük a magárahagyatottsági konfliktust.
• Mindig minden beavatkozásról elmagyaráztuk, hogy az ő érdekében történik.
• Állapota miatt nem került sor nagy műtétre.
• Az onkológus szóba sem került, így az esetleges kemoterápia sem.

Összefoglalva: megpróbáltam minden olyan körülményt kizárni, ami további konfliktus sokkokat idézhet elő, akár a diagnózisa, akár az ellátása, akár a későbbi életvitele során.

Az orvosok pedig csodálkoznak, hogy jól van. Az utolsó ultrang vizsgálati eredménye már csak mérsékelt üregrendszeri tágulatot írt a jobb veséjében, és megtartott szövetes állományt. Ez sokkal jobb mint a 2008-as diagnózisnál végzett vizsgálat eredménye.

Mi volt a konfliktus sokk-élménye? Beszélgettünk korábbi eseményekről. Kerestem olyan jellegűeket, aminek köze lehet a területjelölés szükségéhez.

Korábbi lakóhelyükön gyakran előfordult, hogy bementek az udvarukra, és elloptak dolgokat. Ennél nagyobb horderejű volt azonban, amikor 2007 tavaszán betörtek a pincéjébe. Azt az esetet a birtokára betolakodásnak élte meg. A megoldása az volt, amikor pár hónappal később az első és egyetlen bérlőt kirakta, és a testvéremre bízta a "birtok" gondozását.

Budapest, 2009. november