A vese – mellékvese és azok Értelmes Biológiai Különprogramja

A VESE

A vese három eltérő szövettípusból áll, amelyek az evolúció különböző időszakaiban fejlődtek ki, és ezáltal az agy különböző területei irányítják.

A képen szinekkel jelölve látható a vese egyes szöveteinek csíralemezi hovatartozása:

Szín	Csíralemez	Agyi irányítás
Citromsárga	belső (endoderma)	agytörzs
Narancssárga	középső (mezoderma)	agyvelő
Piros	külső (ektoderma)	agykéreg

VESE GYŰJTŐCSATORNÁI (velőállomány)

A vese gyűjtőcsatornák a vese legősibb részét képezik, így az agy legősibb részének, az agytörzsnek az irányítása alatt állnak. A vese gyűjtőcsatornák intestinális (bél) eredetű szövetek, így a bélrendszerhez hasonlóan érző, kiválasztó, felszívó és mozgató funkciójuk van.
A vese gyűjtőcsatorna elsődleges funkciója a vese parenchimában keletkező vizelet összegyűjtése. A vese gyűjtőcsatornákból a vizelet a vesemedencébe jut, ahonnan az urétereken (húgyvezeték) keresztül a húgyhólyagba, majd az urethrán (húgycső) a külvilágba ürül.

A vese gyűjtőcsatorna konfliktusa az alábbiakkal van kapcsolatban:

egzisztenciális (lét) konfliktus („mindent elveszíteni”, „kibombázottnak lenni” érzése, „kockán forog az életem, vagy a megélhetésem”)
menekült konfliktus (olyan érzés, mint „a sivatagban” lenni, vagy mint a „partra vetett hal”)
súlyos elhagyatottsági konfliktus (elszigeteltségi, kirekesztettségi magárahagyatottsági érzés
hospitalizációs konfliktus (félelem a kórházban léttől, a családtól való elszigeteltség érzése)

A „egzisztenciális konfliktus” arra a korra vezethető vissza, amikor az evolúciós őseink még az óceánban éltek, és egy véletlen baleset következtében „partra vetve” hirtelen életveszélyes helyzetbe került. Annak érdekében, hogy megmeneküljön a kiszáradástól, a vese gyűjtőcsatornák sejtjei gyorsan szaporodni kezdenek, hogy megvalósítsák a biológiai célt, a kiválasztó szűrő elzáródását. Ezzel vissza tudta tartani a vizet, hogy a nagyobb esélye legyen a túlélésre. A vízvisszatartó program azonnali aktiválása létfontosságú, mert víz nélkül az anyagcsere folyamatok működése leáll!
Mi emberek, akár a földön élő állatok ezzel az ősi túlélő programmal születünk. Ha valakit a cége váratlanul nagyon messzire helyez, könnyen elszenvedhet „egzisztenciális konfliktust”. A „költözésre” felkészületlenül megélheti a „menekült konfliktust”, vagy azt az érzést, hogy a „sivatagba lökték”. Ugyanez történhet a feleségével, gyerekeivel, akik távol a barátaiktól, egyedül, elszigetelten élnek, mindent maguk mögött kellett hagyniuk. A vízvisszatartás miatt a család minden tagjának nőni fog a súlya.
A magárahagyatottsági konfliktus megélése jellemző idős embereknél, akiket nyugdíjas otthonba dugnak be, vagy kisgyerekeknél, akiket bölcsödébe raknak. A rákos betegek kezelése, például a kemoterápia vagy a műtét gyakran erősítik az egzisztenciális konfliktust, vagy a más, a természet egzisztenciális konfliktusát. („veszélyben az életem”).

A konfliktus aktív fázis alatt kompakt vesedaganat fejlődik ki a vesekelyhek (kehely alakú vizelet gyűjtő terület) és a vese gyűjtőcsatornák között, vízvisszatartást okozva. A konfliktus intenzitásától és az aktív szakasz hosszától függően az emberi test 5-10 liter vizet is képes visszatartani (5-10 kg súlytöbblet). Ha mindkét vese érintett ez akár 20 liter = 20 kg is lehet.

A vizelet 95 % vizet és 5 % salakanyagot tartalmaz. Amikor tehát a szervezet (lélek, agy szerv) egzisztenciális/elhagyatottsági konfliktus miatt aktív fázisban van, nem csak a víz marad vissza, hanem a vizelettel kiválasztandó salakanyagok is. A víz visszatartásának épp úgy biológiai jelentősége van, mint az olyan salakanyagoknak, mint kreatinin. Amikor az evolúciós őseink a „partra vetettség” biológiai konfliktusát megélték (kihajítva a megszokott víz környezetből), az azt is jelentette – a kiszáradás veszélyén túl – hogy az éhez és is fenyegeti, pontosabban a fehérje hiány miatti halál.

A természet erre a vészhelyzetre további biológiai biztonsági programot hozott létre. Normálisan a kreatinin a fehérje anyagcsere hulladék anyaga, ami a vizelettel választódik ki. Mégis a létkonfliktus sürgető eseteiben a szervezet képes a visszamaradt húgy-salakanyagot fehérjévé visszaalakítani, annak érdekében, hogy megelőzze az éhezést! Másképpen fogalmazva: a szervezet a szükség idején képes ellátni magát vízzel és fehérjével, hogy úrrá legyen a biológiai krízisen.

A hagyományos orvoslás (a „Régi Medicina”) úgy véli, hogy az urémiát (a húgy-salakanyagok szintjének növekedése) „veseelégtelenség” okozza – a vese képtelen a fehérje anyagcsere salakanyagainak kiválasztására. Korábban azt hitték, hogy mindkét vese „elégtelensége” vese összeomláshoz vezethet, amely - dialízis (művese kezelés) nélkül – halálhoz vezet. Az „Új Medicina” biológiai természettörvényei szerint nyilvánvalóvá vált, hogy az urémia valójában nem „betegség”, hanem ősrégi ÉBK (Értelmes Biológiai Különprogram), amelynek a célja a víz és a húgy salakanyaginak raktározás arra az esetre, ha a víz és a fehérje hosszabb ideig nem hozzáférhető.

Meg kell jegyezni, hogy a vese mindig kiválaszt minimum 150-251 ml vizeletet – még „anuria” („nincs” vizelettermelődés) esetén is, azaz a vese valójában nem „omolhat össze”.

Ha a vese daganatot sebészileg eltávolítják, a következő visszaesés az egzisztenciális konfliktusba (vagy új létkonfliktus) az ellenkező oldali vese gyűjtőcsatorna agyi relébe csapódik be. A becsapódás azonnal elindítja egy új vesedaganat képződését a másik vesében, mert a vízvisszatartó túlélési programnak abszolút elsőbbsége van. A hagyományos orvoslás az újabb daganatot „metasztázisként” értelmezi, azt képzelve, hogy a daganat sejtek mintegy véletlenül „átúsznak” az egyik veséből a másikba.

Oligúria (csökkent vizelet termelődés) a hagyományos orvoslás szempontjából tehát veseelégtelenség. Valójában azonban egyidejűleg két aktív vese gyűjtőcsatorna konfliktus eredménye, amely mindkét vesét érinti, ennek következtében az agytörzs mindkét vese gyűjtőcsatorna reléjét (jobb és bal vese). Az Új Germán Medicinában ezt „skizofrén konstellációnak” nevezzük.

A vese gyűjtőcsatorna konstellációban szenvedő beteg jellemzően dezorientált és szoros értelemben és/vagy képletesen „elveszett”. Ám ennek is biológiai értelme van, mert a dezorientáció teszi lehetővé, hogy a „partra vetett hal” érzésével elkapja a következő hullámot, ami visszaviszi a természetes (vízi) környezetébe.

A gyógyulási fázis alatt a vesedaganatot lebontják a mikobaktériumok (Tbc), feltéve, hogy azok rendelkezésre állnak, amikor a létkonfliktus becsapódik. Más szóval a vese tuberkulózis a vese gyűjtőcsatorna rák természetes lebomlási folyamata. A hagyományos orvoslásban nem ismert hogy a rák ezen formája a vese gyűjtőcsatornákból ered.

Amíg korábban azt hittük, hogy minden sejttöbbletet, vagyis daganatot el kell távolítani, vagy kemoterápiával megmérgezni, addig az anyatermészet a miénknél sokkal hatékonyabb sebészeti technikával, a mikobaktériumokkal elintézte. Sőt ezt a sebészeti eszközt csak a gyógyulási fázisban alkalmazta (ld.: A mikroorganizmusok ontogenetikus rendszere).

Szem előtt kell tartani, hogy a lét/magárahagyatottsági konfliktusba való minden visszaesés megszakítja a gyógyulási folyamatot, és krónikus állapothoz vezet. Ennek eredményeként a vese csatornácskák egyre kisebbé válnak a folyamatos szövetvesztés következtében. A klinikai kép a nefrotikus szindróma.
A tuberkulotikus gyógyulási fázis típusos tünetei az éjszakai verejtékezés, az albuminúria (fehérjevizelés), a vizelettel sok fehérje ürül. Normál esetben a vese nem ereszti át a fehérjét. Ha bármilyen okból a beteg képtelen az elvesztett fehérjét fehérjében gazdag diétával pótolni, albumin infúzióra lehet szükség a gyógyulás lezajlásáig. Ez a szabály érvényes minden ősagy irányította rákra, úgy mint tüdőrák, májrák, vastagbélrák, emlőmirigy rák, stb.

A jól informált beteg az éjszakai verejtékezést sokkal jobban tudja kezelni, mint a felkészületlen. Az utóbbiak gyakran pánikba esnek, ha a verejtékezés nagyon intenzív. Az éjszakai verejtékezés mindig annak a pozitív jele, hogy a Tbc-baktériumok elkezdték annak a daganatnak a lebontását, amire már nincs szükség. A gyógyulási fázis végén megszűnik az éjszakai verejtékezés és az albuminúria egyaránt. Ha nem áll rendelkezésre mikobaktérium, a daganat a betokozódva a helyén marad.

Fontos megemlíteni, hogy a húgy-salakanyagainak értékei a lét/magárahagyatottsági konfliktus megoldásával visszatérnek a normál értékhez. A konfliktus aktív fázisban visszatartott víz a konfliktus megoldásával ürülni kezd. A vízvisszatartás szintjétől függően (ami arányos a konfliktus aktivitás intenzitásával, a „pisi fázis” nagy mértékű lehet.

VESE GYŰJTŐCSATORNA SZINDRÓMA

Az Új Germán Medicinában a „Szindróma” két Értelmes Biológiai Különprogram (ÉBK) kombinációja. A „Szindróma magába foglalja:

Vese ÉBK, azaz egzisztenciális konfliktus vízvisszatartással a konfliktus aktív fázisban.
Bármely más ÉBK a gyógyulási fázisban.

Amikor a szervezet vizet tart vissza az aktív egzisztenciális konfliktus miatt, a víz bővebben raktározódik az egy időben gyógyulási fázisban lévő szervek és szövetek körüli ödémákban. A vízvisszatartás növeli a duzzanatot, valamint az olyan rákok méretét mint tejcsatorna rák, méhnyakrák, petefészek rák, here rák, hörgőrák, lymphoma, stb.
A vízvisszatartás következtében a vese ciszták, petefészek ciszták, here ciszták, vagy a lépben lévő ciszták jelentős mértékben megnagyobbodnak, sőt még szét is repedhetnek.
Így a gyógyuló szerv duzzanatának mértékét nem csak azt megelőző konfliktus intenzitása és az aktív szakasz hossza, hanem a víz visszatartással járó „Szindróma” is meghatározza.
A „Szindróma” a legnagyobb klinikai jelentőséggel bír, mert

nincs mellhártya folyadékgyülem Szindróma nélkül
nincs hepatomegália Szindróma nélkül
nincs ascites (hasi folyadékgyülem) Szindróma nélkül
nincs köszvény Szindróma nélkül
nincs nagykiterjedésű agyi ödéma Szindróma nélkül

Normál körülmények között a mellhártyában kiválasztódó savós folyadékot (a valóságos, vagy szimbolikus „támadás során a mellkas ellen”) felszívja a mellhártya membránja. Ám párhuzamos vízvisszatartással (Szindróma), a mellhártyában képződő folyadékgyülem súlyos állapotot idézhet elő, komoly légzési elégtelenséggel. Még a folyadék lecsapolását is szükségessé teheti. A mellhártya megcsapolása újabb „támadási konfliktus” kiváltója lehet! Ugyanez az elv érvényesül az ascites esetén, ami a hasüregben felhalmozódó folyadék a hasüreg elleni támadási konfliktus következményeként alakul ki.

Szindrómával (víz visszatartási konfliktus aktív fázisban) kis „területi harag konfliktus” gyógyulási fázisában megjelenő hepatitiszt hirtelen hepatomegáliába (megnagyobbodott máj) fordíthat át, amit a beteg nem biztos, hogy túlél. Különösen akkor, ha állandóak a konfliktusba való visszaesések.

A köszvény az ízületek gyulladása típusos fájdalmas köszvényes csomókkal. A köszvénnyel a húgysav szint megemelkedik, mi miatt azt hitték, hogy fehérje szegény, vegetáriánus diétával csökkenthető a fájdalom. Az Új Germán Medicina szerint a köszvény a csontok Értelmes Biológiai Különprogramjának gyógyulási fázisa (önleértékelési konfliktus) „Szindrómával” együtt.

Az agyi ödémában (mindig a pcl-A szakaszban jelenik meg, párhuzamosan a megfelelő szerv gyógyulási fázisával) több folyadék gyűlik össze, ha vízvisszatartás van jelen. Ez súlyos, gyakran halálos komplikációkhoz vezet, különösen az epileptoid/epileptikus krízisben (szívroham, stroke, stb…)

VESE PARENCHIMA (kéregállomány)

A vese parenchima akkor fejlődött ki, amikor az evolúciós őseink kivándoroltak a szárazföldre, és a víz potenciális veszéllyé vált, pl. az árvizek miatt. Amíg a vese gyűjtőcsatorna (az agytörzs által irányított entodermális szövet) a víz hiányának a biológiai konfliktusával van összefüggésben, addig a vese parenchima (a kisagy alsó részében elhelyezkedő középagy által irányított mezodermális szövet) konfliktusa váratlan, lesújtó, vízzel – vagy folyadékkal – kapcsolatos esemény. A GNM-ben a víz vagy folyadék konfliktusként azonosítjuk.

Az agyvelő által irányított szervek a konfliktus aktív fázisban szövet vesztéssel reagálnak. A vese nekrózisa (elhalás) mindig a vérnyomás emelkedését okozza. Mindezt azért, mert miután az élőlény a „szárazföldre vándorolt”, a vizelet kiválasztást már nem a bélrendszer szabályozta, hanem a vérkeringéssel került kapcsolatba, és a vese vált képessé a vér szűrésére, és a vizelet kiválasztására. Ha a folyadék konfliktus következtében a vese szövet csökken, a vérnyomás automatikusan emelkedik, annak érdekében, hogy a vese biztosan el tudja látni a folyamatos funkcióját a vese szövet elhalás ellenére. Tehát a magas vérnyomás biológiai célja, hogy ellensúlyozza a szövet vesztést, biztosítva az elegendő vizelet és salakanyag kiválasztást. A vérnyomás addig marad emelkedett, amíg a folyadék konfliktus aktív. Minél intenzívebb a folyadék konfliktus, annál magasabb a vérnyomás.

Kutatásaim szerint a magas vérnyomásos esetek többsége a vese parenchimával és a víz-, folyadékkonfliktussal hozható összefüggésbe. A vízkonfliktust okozhatja rettenetes, csaknem-vízbefúlás élménye, váratlan, a házat elöntő „árvíz” egy csőtörés következtében, vagy kilyukadt tető miatt, és hasonló helyzetek. Általában a „probléma” rövid idő alatt jelentéktelenné válik, és a konfliktus magától megoldódik.
Az „ingadozó vérnyomás” vagy a „krónikus magas vérnyomás” valójában nem eltérő természetű állapotok, hanem vagy állandó konfliktus aktivitás („krónikus”), vagy a folyadék konfliktus sorozatos megoldása és kiújulása („ingadozó”)
A vese cirrózis annak az eredménye, hogy a konfliktus aktivitás hosszú ideig tart.

A gyógyulási fázis: a konfliktus megoldásával folyadékkal telt ciszta képződik a nekrózis (elhalás) helyén. A ciszta belsejében a vese sejtek gyorsan szaporodnak, hogy a konfliktus aktív fázisban elvesztett szövetet pótolják. A vese ciszta fejlődésének ideje alatt a ciszta átmenetileg! a szomszédos szövetekhez kapcsolódik, hogy biztosítsa a vérellátását. Ebben a stádiumban felfedezve a hagyományos orvoslás a „növekedést” félre értelmezve rosszindulatú „invazív vesedaganatként” diagnosztizálja. Ezt azután álterápiával kezelik a türelmes várakozás helyett, amíg a ciszta megszilárdul (indurálódik). Kilenc hónap alatt, feltéve, hogy nincs konfliktusba visszaesés, a folyadékkal telt ciszta szilárddá válik, és részt vesz a vese minden funkciójában, beleértve a vizelettermelést is.

Pontosan ez a biológiai célja ennek a különös Értelmes Biológiai Különprogramnak. A ciszta által biztosított pót veseszövet (aminek már saját vérkeringése van) jobb helyzetet biztosít az egyén számára, ha újabb folyadék konfliktussal szembesülne. (Hasonló jelentősége van a petefészek és here cisztáknak is. A hagyományos orvoslás az ilyen biológiai jelentőséggel bíró cisztákat rosszindulatú „nefroblasztómáknak” (veserák) vagy „Wilms tumornak” tartja.
A gyógyulási fázis végén a vérnyomás visszatér a normál szintre.

Néha a folyadékkal telt ciszta felrepedhet, ha az ödémás nyomás túl magas. Ezt a párhuzamosan jelen lévő, vízvisszatartással járó lét konfliktus („Szindróma”) eredményezi. Gyakran a vese daganat maga váltja ki.
Általában a ciszta mérete arányos a folyadék konfliktus időtartamával és intenzitásával. A ciszta olyan naggyá válhat, hogy mechanikai zavart okozhat. Csak ebben az esetben kell sebészileg eltávolítani – de csak akkor, amikor már megszilárdult, és a teljes vese eltávolítása nélkül!
A másik gyógyulási tünet a „glomerulonafritisz” a vese glomerolusainak vagy kis ereinek a gyulladása.

MELLÉKVESE KÉREG

A mellékvese kérget (agyvelő által irányított) érintő konfliktus a „rossz irányba menni”, „rossz vonatra szállni”, „eltérni a helyes iránytól”.

A konfliktus aktív fázisban a nekrózis (a mellékves kéreg szövetállomány vesztése) miatt a cortison termelés csökken, emiatt – a szimpatikotónia ellenére – a rossz irányba futás abbamarad (stresszes fáradtság, Waterhaus Friderichsen-szindróma a Neisseria meningitidis bakérium jelenlétekor, Addison kór). Ebben az esetben is megemelkedik a vérnyomás.

A gyógyulási fázisban a nekrózisok cisztaképződéssel újra feltöltődnek, és egyidejűleg a mellékvese volumen is megnövekszik. A ciszta belsejében a mellékvese sejtek gyorsan szaporodnak, hogy a konfliktus aktív fázisban elvesztett szövetet pótolják. A folyamat a vese cisztáknak megfelelően zajlik. Ez erősen megnövekedett cortisol képzéssel jár együtt, ami lehetővé teszi a helyes irányba futást (pl. a falka után). A ciszta növekedés stádiumában felfedezve a hagyományos orvoslás a „növekedést” félre értelmezve rosszindulatú „invazív mellékvesedaganatként” diagnosztizálja. Tény, hogy a gyógyulási folyamat végére a ciszta megszilárdul, és szerves részét képezi a mellékvese kéregnek. A nagy ciszta cortisol túltermelést eredményezhet, amelyet Cushing kórként azonosítunk. A pcl-fázis végén (megszilárdult ciszták) a vérnyomás normalizálódik.

VESEMEDENCE (húgyutak, húgyhólyag)

Az evolúciós folyamat későbbi szakaszában a vesemedencét laphám nyálkahártya réteg borította be. Emiatt evolúciós nyelven szólva a vesemedence a fiatalabb szövetekhez tartozik (ektoderma = külső csíralemez), és az agynak a legfiatalabb része, az agykéreg irányítja.

A vesemedence fekélyesedés (nagyagy) (a húgyvezetékek, a húgyhólyag és a húgycső esetében is) konfliktusának alapja hogy nő vagy férfi a páciens. Nő esetében pl. „Nem képes a területet belülről határolni.” (hasonló a identitás konfliktushoz). Pl.: nem tudja, melyik véleményt kövesse. Férfinál: „Nem képes a terület határait megjelölni.” Ez az úgynevezett területjelölési konfliktus, amelyet a saját területre való váratlan betörés, betolakodás, befurakodás okoz. Az egyén nem képes megállapítani a területe határait. Nő esetében a belső, férfi esetében a külső határokról van szó. A biológiai oldalasságnak is jelentősége, hogy melyik agyféltekébe csapódik be az első területjelölési konfliktus.

A konfliktus aktív fázisban fekélyek keletkeznek a vesemedencében vagy a vesekelyhekben. Görcsökkel, enyhe fájdalommal jár együtt. Ha a kehelynyak is érintett, a vesekehely duzzadása alakulhat ki, és vesekő képződhet. A biológiai cél a fekélyesdéssel növekszik a vesemedence átmérője, több vizeletet biztosítva a terület megjelölését. Ugyanez vonatkozik a húgyvezetékek, a húgyhólyag és a húgycső fekélyesedéseire is.

A gyógyulási fázisban a vesemedence és a vesekelyhek fekélyesedése begyógyul, vesemedence gyulladás kíséretében. A ca-fázisban képződött vesekő a görcsök közepette kiszabadul a kehelyből, a vesemedencébe kerül, majd az uréteren keresztül a hólyagba. Ezt a folyamatot nevezi vesekólikának. A gyógyulási tünetek közé tartozik a húgyhólyagfertőzés. Súlyosabb következményekkel járhat, ha a fekélyesedés a húgyvezetékben alakul ki, mert a gyógyulási szövet ott elzáródást okozhat. Az elzáródás következménye a húgyvezeték elzáródás fölötti részének és a vese üregrendszerének a tágulata, valamint a vese leállása. A hagyományos orvoslásban a húgyúti daganatokat rosszindulatúnak tartják, és nagyon drasztikus műtéti beavatkozással távolítják el. A húgyvezeték daganatot például a teljes húgycső, az azonos oldali vese, valamint a húgyhólyag egy részének kiirtásával.

Az alábbi táblázat a vese "megbetegedéseinek" megjelenését mutatja aszerint, hogy azok a biológiai különprogram mely fázisában jelennek meg.